2020. július 22., egy újabb szomorú dátum a sajtószabadság és az újságírás számára Magyarországon. Dull Szabolcsot, az egyedülálló Index.hu főszerkesztőjét, amely egyébiránt Magyarország legolvasottabb médiája (közel másfél millió állandó olvasóval) kiszorították a Magyar Fejlődésért Alapítvány vezetői. Ennek a kormányközeli alapítványnak a tulajdonában áll az Index Zrt. Dullt azzal vádolják, hogy bizalmas információkat hozott nyilvánosságra a médiájának átszervezésével kapcsolatosan, ezzel veszélyeztetve szerkesztői autonómiáját, miközben pár héttel ezelőtt már jelezték a média sebezhetőségét.
Ez az elbocsátás két nappal később 70 újságíró távozását eredményezte. Ezek a „szolidáris felmondások” csak megerősítették a média jövőjével kapcsolatos aggodalmakat. Egy külföldi újságíróknak szánt sajtóanyagban, amelyet sikerült e-mailen keresztül megszereznünk, az újságírók megerősítették, hogy Dull Szabolcs távozása „elfogadhatatlan”, és hogy már többször követelték a visszatérését, sikertelenül.
A magyar független újságírás lassú agóniája
Az Index „megzabolázása” sajnos nem ért senkit meglepetésként. Egy Orbánt támogató üzletember, Oltyán József 2018-as, az Indamédia tőkéjébe való beszállása során (az Indamédia az a társaság, amely az Index gazdasági forrásainak összességével rendelkezik) a szerkesztőség megpróbált előre felkészülni minden beavatkozásra két, a függetlenségére vonatkozó elv kijelentésével: a szerkesztőségen kívül senki nem szólhat bele a szerkesztőség összetételébe, valamint senki nem befolyásolhatja a szerkesztőségi tartalmak publikációját. Dull távozása egyértelműen közvetlenül ellentmond az első elvnek.
Az aggodalmak sokkal régebbre vezethetők vissza. Már a 2010-es évek elejétől kezdve, amikor Orbán Viktor újra hatalomra került, megjelentek az első kétségek az új kormány és az akkori tulajdonos, Spéder Zoltán közti szoros kapcsolat miatt. Új Péter, az újság emblematikus főszerkesztője a 2000-es évek alatt, 2011 szeptemberében hagyta el a szerkesztőséget, hogy megalapítsa a 444.hu-t. Dull Szabolcs eltávolításának napján Új kiadott egy szabad fórumot, amelyet francia nyelvre is lefordítottak. Ebben elítélését fejezte ki a média megzabolázásával kapcsolatban: „Az Index azért zavarja az Orbán klánt, mert még egy 2010 előtti intézmény maradványa.”
A „2010 előtti intézményeket” már régóta könyörtelenül darálja be a kormány gépezete, a médiák függetlenségéről szóló 2011-es törvény megszavazása óta pedig még inkább ez a helyzet. 2014-ben a kormány átvette az Origo.hu irányítását, amely a komoly újságírásáról volt híres, Sáling Gergő főszerkesztő elbocsátásával. „Az Origo.hu a cikkeinek nagyfokú objektivitásáról volt híres. Ezt megtámadni egyenlő egy komoly figyelmeztetéssel minden média számára.”, írta már akkor a Libération. Úgy, mint az Index esetében, szinte a teljes szerkesztőség szolidaritásból felmondott.
Két évvel később a Népszabadságra került a sor, hogy áldozatául essen a Fidesz szabadsággyilkos ámokfutásának. Az emblematikus baloldali lapot egyik napról a másikra függesztették fel. Újságunk angol nyelvű kiadása, a The New Federalist néhány hónappal ezelőtt interjút készített Dési András volt főszerkesztővel, aki a Népszabadság bezárását „merényletnek” minősítette. A kormány 2018-ban létrehozta a KESMA-t (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány), annak érdekében, hogy megerősítse az ellenőrzési munkáját, és a magyar médiák központosítását. Ennek a „médiamonstrumnak” a létrehozása Mészáros Lőrinc hatására történt, aki Orbán Viktor jó barátja, és annak a társaságnak a tulajdonosa, aki megszervezte a Népszabadság bezárását.
A Le Taurillon megpróbálta elérni Dull Szabolcsot, eredménytelenül. A kapcsolattartási címe, amely az Indexen van megadva, deaktivált. Ellenben az egyik felmondott újságírón keresztül sikerült megszereznünk Munk Veronika társfőszerkesztő állásfoglalását. Az ő véleménye szerint a kormány stratégiája, hogy elhallgattassa az Index.hu-t gondosan ki lett eszelve: „Vaszily Miklós, több újság, köztük az Origo, kormánypárti médiává alakulásának fontos szereplője és a magyar köztelevízió korábbi elnök vezérigazgatója tavaly márciusban megvásárolta az Indamédia felét. Nem sokkal később külső tanácsadókat vettek, akiknek az volt a célja, hogy az Index szerkesztőségi bizottságát eltávolítsák. Köztük volt Bodolai László, az Index szerkesztőségi alapítványának elnöke, aki ezt nyilvánosan elismerte […] „Ezen kívül azt is tudni kell, hogy az Indamédia a médiánk egyetlen reklámmenedzsmentje.” A Fidesz bérgyilkosainak érkezése azzal a következménnyel fog járni, hogy ezekből a felületekből egy kormánypárti propagandahely lesz, mint ahogy ez már több más médiánál megtörtént.
A magyar újságírók és állampolgárok ellenállása
Mégis, teljes pesszimizmusba esni túl egyszerű lenne. Munk Veronika határozottan kiemeli, hogy marad még remény a magyar médiavilágban. „Egy, a magyar független újságírás számára egyre csak kedvezőtlenebb helyzet ellenére még mindig sok a szabad média Magyarországon, sőt, olyanok, akik nemrég alakultak. Úgy hisszük, az Index jelenlegi helyzete felhívhatja a figyelmet arra, ami a sajtószabadságból maradt, sőt még egy olyan mozgalmat is elősegíthet, amelynek célja a független újságírás pénzügyi támogatása lenne. […] Folyamatosan gondolkozunk a szerkesztőségünk sorsán, meg fogunk próbálni együtt maradni.”
Más magyar pályatársak is osztják ezt az optimizmust. A Le Courrier d’Europe centrale elnevezésű, Közép-Európára specializálódott médiában megjelent interjúban megerősítette Pető Péter, a 24.hu szerkesztője és a Népszabadságnál Dési volt társszerkesztője, hogy „Független médiát működtetni Magyarországon lehetséges!” Ennek oka szerinte, a 24.hu tulajdonosának, Varga Zoltánnak a független helyzete: „Régebben nehezen tudtam elképzelni, hogy egy nap majd bizalmi viszonyban lehetek a munkahelyem tulajdonosával. Ám abban a hihetetlen szerencsében lehet részem, hogy mostantól már ez a helyzet […] A jelenlegi magyar politikai környezetet figyelembe véve egészen kivételes, hogy teljes függetlenségben tudunk dolgozni.” Jelenleg a 24.hu tűnik a legkompetensebb médiának arra, hogy átvegye a független újságírást Magyarországon. A kérdés már csak az, hogy ellen tud-e majd állni a kormány által potenciálisan gyakorolt nyomásnak akkor, amikor majd ténylegesen zavarni fogja a jelenléte a Fideszt.
A magyar állampolgárok közt, habár néhányszor kritikával illették őket az országuk demokratikus őszével szembeni passzivitásuk miatt [1], egyfajta ellenállás szerveződött. Amikor bejelentették az Index szerkesztőségének felmondását, tüntetők ezrei vonultak az utcára támogatásukat kifejezendő. Emellett egy Facebook oldal is alakult, a „Legyen Másik Index!”, amely jelenleg már 250 000 követőt számlál.
Christian Gibbons-Smith, az Orbán általi ukázokat szintén elszenvedő budapesti Közép-Európai Egyetem amerikai származású hallgatója szerint a magyarok minden alkalommal, még ha gyengén is, de megmozdultak, amikor egy nagy média csapdába esett a kormány pénztárcájában: „Az Index felborulásának bejelentésekor, pont úgy, mint a Népszabadság eltűnésénél, tüntetések voltak, több ezer ember vonult utcára irányváltoztatást, több sajtószabadságot és a korrupció végét követelve. Sajnos a Népszabadságért folytatott tüntetések nem tartottak sokáig. Nem tudom, hogy mi fog kisülni ezekből az új protestációkból.”
Európai alapok kiosztása és jogállamiság közti összefüggés felé?
Ezeknek a különböző reményteli hangoknak ellenére egyértelmű, hogy az általános helyzet nagyon nehéz. A Riporterek határok nélkül szerint az ország folyamatosan zuhan a sajtószabadság besorolásában (2020-ban a 89. helyet foglalta el). Az Európai Unió különböző nyilatkozatai ellenére evidensnek tűnik, hogy Orbán és a „klánja” továbbra is az antiliberális útjukon akarnak haladni.
Ellenben mostanában egyre több megfigyelő hozakodott elő azzal a gondolattal, miszerint feltételhez, mégpedig az EU szerződésekben leírt alapvető értékek betartásához (amelyek közt szerepel a „pluralizmus” és a „média pluralizmusa”) kellene kötni az európai támogatások kiosztását (Magyarország történetesen erőteljesen függ a kohéziós alaptól). A Next Generation EU újraindítási terv körüli tárgyalások heves viták helyszínei voltak azzal a kérdéssel kapcsolatban, miszerint Budapest, Varsóhoz csatlakozva, egyáltalán nem kívánja ezt a feltételhez kötést a Tanács indítványában leírva látni.
A vita felháborodást keltett Magyarországon, ahol a vélemények eléggé meredeken szembe mennek egymással. Brandt Balázs, a Fiatal Európai Föderalisták magyar ágának tagja így foglalja össze: „a televíziós csatornákon egy igazi véleményharc zajlik, ahol a szakértők megerősítik, hogy a Next Generation EU terv nem érinti a jogállamiság védelmét, miközben mások állítják, hogy feketén-fehéren szerepel a hivatalos dokumentumokban.”
A valóság elég kevéssé meghatározott: amennyiben az Európai Tanács indítványa megemlíti a jogállamiság védelmét, úgy azt köntörfalazva teszi, a kényszerítő karakterű megfogalmazások elkerülésével. Ködös nyelvezet, amely felkeltette az európai képviselők figyelmét egy múlt július 23-án tartott rendhagyó ülésen. „Egy eurót sem fognak kapni az önkényhatalmi rendszerek.”, jelentette ki Iratxe García, az európai parlamenti Demokraták és Szocialisták csoportjának elnöke.
Mindezek a hangok, amelyek amellett szólnak, hogy az alapok kiosztását jobban kössék a jogállamiság betartásához, elegek lesznek-e vajon ahhoz, hogy hatékonyan nyomást gyakoroljanak a magyar kormányra annak érdekében, hogy az engedményeket tegyen? Míg az Index szerkesztősége nem hajlandó nyilatkozni azzal kapcsolatban, hogy az Európai Uniónak ebben az ügyben milyen szerepet kellene játszania, mondván „a mi missziónk nem az, hogy a politikusoknak adjunk tanácsot”, a Riporterek határok nélkül arra hívta fel az európai intézményeket, hogy „egyértelműen kössék az alapokhoz való hozzáférést a jogállamiság tiszteletben tartásához”. Csatlakozott ehhez a felhíváshoz az új európai ügyekért felelős francia államtitkár, Clément Beaune is. Egy a Financial Times nagy-britanniai napilapnak adott interjújában megerősítette, hogy Párizs támogatja a szankciókat azon országok ellen, amelyek nem tisztelik az EU értékeit: „Nem mondhatjuk azt a francia, lengyel, magyar és európai állampolgároknak, hogy pénzügyi szolidaritás lehet Európában anélkül, hogy odafigyelnénk a demokráciának, a médiák szabadságának és a jogok egyenlőségének alapvető szabályainak betartására.” Ezt az üzenetet közvetlenül Budapestnek és az Indexnek címezte.
Habár az Európai Bizottság értékek és átláthatóság biztosa, Věra Jourová késznek mondja magát, hogy támogassa az Index újságíróit, nagyon kevéssé valószínű, hogy az összes tagállam követni fogja, tekintettel Budapest szövetséghálózatára Közép-Európában, amely az „antiliberalizmust” hirdeti. Ahhoz viszont, hogy a jogállamiság megsértéséért eljárás induljon az EUSz. 7 cikkének megfelelőlen, az államok egyhangú döntése szükséges. Ez az eljárás a felelős állam szavazati jogának és azoknak az európai alapoknak a felfüggesztéséhez vezethetne, amelyekben most részesül.
Az Index példája jóval több egy „egyszerű”, csak Magyarországot érintő belső problémánál. Ez az Európai Unió hitelességének egy újabb próbája, hogy mennyire védi valójában a sajtószabadságot és a jogállamiságot, mint alapvető értékeit.
Suivre les commentaires :
|
